7.rész

                                        *Zayn szemszöge****

Láttam Ellien hogy valami nem oké így találtam ki a medencés bulit.Remélem felvidítom.Nagyon megszeretem Elliet olyan számomra mint a testvérem és a barátom.Szóval irány jót bulizni.

                                                ****Ellie szemszöge****

A buli nagyon jó volt.Zayn és Harry próbált felvidítani és sikerült is nekik.Daniellel nem foglalkoztam bár ő mindig szúrós pillantást küldőt felém.Eleget áztattam magamat igy kimentem napozni.
-Gyere vissza!-szólt utánam Louis.
-Nemsokára!-mosolyogtam és leültem.Ilyenkor a filmekben a lányok előveszik a telefonjukat és zenét hallgatnak csak egy a gond:nincs telefonom.Tehát zene hallgatás helyet inkább figyeltem a srácokat akik hülyéskedtek.Egyszer csak megszólalt Daniell telefonja ,kijött a vízből és felvette.Majd bejelentette hogy neki sürgős dolga akadt így elkel mennie.Persze Liam szomorú lett de azért hagyta hogy barátnője elmenjen.Mikor Danell elment Liam odajött hozzám és leült mellém.
-Miért nem beszélsz velem?-kérdezte.
-Csak!-feleltem szomorúan.
-Az nekem nem elég!-mondta.
-Liam mondom hogy nem nagy ügy!Amúgy tessék beszélek veled,nem?-mérges voltam de nem Liamre. Hanem Daniellre.
-Ja ,persze!-fújtatott majd elment.Mérgesen beugrottam a vízbe hogy lehűtsem magamat.Mikor jöttem fel épp hogy levegőt vettem újból a víz alá kerültem mert valaki lenyomott.Nem voltam sokáig egyből feljöttem.Szerencsétlenségemre vizet nyeltem így köhögtem és támadómra néztem aki Liam volt.A hátam mögött mosolygott a többi fiúval.
-Miért?-kérdeztem .
-Csak!-nevetett.Értetem a célzást.Tényleg elég idegesítő.
-Oké!Értem én!Kösz a bulit!-nem tudom milyen szó jó arra ahogy mondtam a mondatomat de mérges voltam.Mindenre, legfőképpen Daniellre.Kimásztam a vízből és felfutottam a szobába.Levetem vizes ruháimat és átöltöztem.Nem tudtam mit csinálni sőt szégyeltem is magamat ahogy viselkedtem a fiúkkal.Amikor ők csak jót akartak nekem...És én mindent elrontottam!!!!Szuper.Gondolkoztam  még majd úgy döntöttem lemegyek bocsánatot kérni.Nyitottam az ajtómat mikor megjelent Liam.
-Bemehetek?-kérdezte.
-Hogyne!-mondtam majd félre álltam hogy bejöhessen.Bejött és leült egy székre majd mutatta hogy üljek le mellé.Így is tettem egy kis habozás után.
-Sajnálom hogy lenyomtalak a viz alá!-kért bocsánatot .Tényleg látszott rajta hogy megbánta.
-Én megbocsátok ha te is!-mosolyogtam.Ő is mosolygott majd bólintott.
-Szeretnék kérdezni tőled valamit ,ha szabad!-kérdezte a velem szemben ülő tökély.
-Mondhatod!-válaszoltam .
-Miért vagy árva?De ha nem akarsz nem kell elmondanod!-Liam.A szivem gyorsabban kezdet verni a mosoly pedig eltűnt a számról.
-A szüleim akkor haltak meg mikor jöttek értem az iskolába.10 éves voltam.-visszagondolni is iszonyatos.Fáj!Nem szeretek erről beszélni.
-Sajnálom!-sutogott .
-Ha azt mondom nem számít ,akkor én...Magamat csapnám be!-hajtottam le a fejem.Ép azon voltam hogy ne kezdjek el sírni.Sírni de nagyon.Liam felállt és megölelt.Majd megvigasztalt és elinvitált sétálni.Belementem.
                                                     ***Már sétálás közben****

-Köszi hogy törődsz velem!-mosolyogtam.
-Ez semmi!-nevetett -Amúgy van egy titkom!Egy lány!-vált a hangja komolyá.Nekem a szívem nem is tudom  csalódott lett.
-És most ezt megosztod?Tudod úgy könnyebb!-álltam meg.Felé fordultam és ő belekezdet.
-Találkoztam egy lánnyal !Nem is tudom megfogott!Szép volt a lelke!-nevette el magát.
-Mond csak!-mosolyodtam el.
-Egy éjjel azt éressztem hogy ki kell mennem a házunk elé!Ki is mentem!Már sötét volt,és láttam egy lányt.Az arcát nem pedig beszéltem is vele.Kedves volt!Olyan mint te!De többet nem láttam.-hajtotta le  a fejét.
-Hogy hivják?-kérdeztem.A történet hasonlított is a miénkhez.Féltem a válaszától.
-Azt mondta hogy az nem lényeg!-nevetett fel keserűen Liam.Kikerekedtek a szemeim ,a torkom össze szorult.Nem kaptam levegőt!