1.rész

Sziasztok!A nevem Ellie.10 éves voltam mikor a szüleim meghaltak egy autó balesetben és árvaházba kerültem.Nem nagyon emlékszek rájuk de akkor is fáj hogy nincsenek velem.Az árva házban nagyon nem bántak velem jól ,nem voltak barátaim .De szerencsére egy házaspár mikor 12 éves voltam elvittek magukhoz és elmondták hogy ezentúl ez a ház lesz az otthonom.Szeretem velük lenni de egyik nap jött két lány és mint kiderült ők lettek a mostóhatesóim. Én nyitott voltam feléjük de ők minden próbálkozásom ellenére nem barátkoztak velem,nekem ebből elegem lett.Megint csak a magány jutott a számomra.A mostoha szüleim sem foglalkoztak velem,hanem csak hogyis mondjam ugráltattak .Nekem kellett a házimunkát és több feladatott elvégeznem.De mikor 16 éves lettem besokaltam és elhagytam őket.Hideg este volt én pedig egy bőrőndel jártam London sötét utcáit.Fáztam és fájt a lábam mikor egy gazdag negyedbe értem.Nagyon szép házak voltak mint amilyet egy lány álmod magának titokban.Az egyik házhoz közel mentem és nagyon megtetszett.De mikor elakartam menni onnan egy hang szólalt meg:
-Te meg mit csinálsz?-nekem a vér is megfagyott az ereimben ,nem birtam megszólalni.
-Várakozok!-levegőt vettem és ami először az eszembe jutott kimondtam.
-Mi van?Pont itt?-értetlenkedett. Bólintotam egy aprót jelezve hogy igen pont itt.
-Hát ahogy neked tetszik!-nevetett fel keserűen.
-Megtudhatnám mi olyan vicces?-emeltem fel a hangom hogy félelmetes legyen de a fiú  jobban elkezdet nevetni.Igen,fiú volt a társalgóm és még az alakját is kitudtam venni mert a lámpa fényben állt.
-Semmi vagyis nem tudom!Vagyis most tuti hülyének tartasz!-emelte rám szemeit.
-Őszintén :igen!-mondtam neki komolyan de magamban mosolyogtam rajta.
-Figyelj inkább én most megyek ,szia!-köszöntem el tőle .
-Ne már!Beszélgesünk még egy kicsit!-jött utánam.
-Minek?Nem ismerlek úgyhogy nem állok veled szóba!!!-néztem szemei közé mire ő megint elmosolyodott.
-Ezen egykönnyen változtathattunk!-csillant fel a szeme.
-Na nem!-indultam el bár szivem szerint beszélgettem volna még vele.
-Kérleek!-könyörgött én nem bírtam tovább nevetnem kellett rajta.
-Jó!Mit akarsz tudni?-ültem le egy padra és ő helyet foglalt mellettem.
-Mindent!Például mi a neved?-tette fel első kérdését
-Az nem lényeg!-intettem le,hiszen holnap már úgysem találkozunk talán soha.
-Hát jó!Amúgy az én nevem: Liam Playn!-mesélte el büszkén bár nem is kérdeztem.
-Ki kérdezte?-néztem rá barátságtalanul.
-Hűha!Valaki morcos!-motyogta az orra alatt mire én felálltam és elindultam.De odajött mellém és csendben maradt nem szólt egy szót sem.Mikor meguntam a hallgatását felé fordultam és megkérdeztem tőle hogy:
-Mire jó ez neked?
-Én sem értem !-rázta meg a fejét mintha attól okosabb lehetne.
-Röhejes vagy!-nevettem ki
-Úgyan már ezzel vérig sértesz!-tett úgy mintha megsértődőt volna és egy könnycseppet törölne le az arcáról mire én belebókszoltam a vállába játékosan.
-Hülye!-nevettem ki.Aztán az egész valahogy megtörtént.Az egész éjszakát végig beszéltük.Ő elmesélte az életét én pedig meséltem neki egy kitalált történetet.Nem mertem elmondani az igazat.Kitaláltam hogy a szüleim gazdagok és épp egy barátnőmet várom mert összevesztem szüleimel így épp költözködöm.

                                                                 2 nappal később

Liammal azóta nem találkoztam .Nem is baj.Kébzeljétek találtam egy elég jó szállást egy hétre ,de sajnos csak egyetlen hétre ezért gyorsan elkell mennem valami állást találni mert ez így nem lesz jó.Akkár még takarítani is elmegyek csak legyen állásom.Tök rossz!A mostoháim nem is keresnek nem érdeklem őket!Hát eldőntőttem engem sem érdekelnek többet élem az életem .Most éppen egy gazdag negyedben vagyok hogy állást találjak ,már egy csomó helyről elküldtek de nem adóm fel.Nem olyan vagyok !Éppen ahhoz a házhoz csengettem be ahol Liammal találkoztam.
-Segíthettek?-nyilt az ajtó és megjelent egy szőke srác akinek a kezében egy érdekes szendvics volt.
-Szia!Én csak azért jöttem hogy nincs-e valami állás?Én bármit elvégzek!-mosolyogtam rá félénken.
-Ami azt illeti lehet hogy van ,gyere be megkérdezük a többieket!-invitált be a házukba ami inkább egy palotához hasonlított,gyönyörű volt.
-Köszi!-mentem el mellette.Nem válaszolt hanem bevezetett egy szobába ahol 3 srác a kanapén ülve beszélgetnek.
-Skacok!Ő itt...ő!Figyú mi a neved?-éreztem ahogy cikis a helyzet,hiszen jó benyomást kell rájuk tennem hogy felvegyenek!Mind felém fordultak és odajöttek hozzám.
-Sziasztok a nevem Ellie Janson!-mosolyogtam rájuk.....
-Hello az én nevem Zayn Malik!-mutatkozott be egy fekete hajú srác és kezet nyújtott felém amit el is fogadtam.A többiek vették a bátorságot és ők is bemutatkoztak.
-Szóval azért jöttem mert ,oké szóval,munkáért jöttem!Tudom kicsit fura hogy csak így idejövök de nagyon fontos lenne.-hajtottam le a fejemet.Nem azért hogy megsajnáljanak hanem mert nagyon rossz visszaemlékezni .
-Oké én benne vagyok!-mosolygott kedvesen Harry.
-Én is!-jelenkezet Niall-Akár az is lehetne a dolgod hogy kaját csinálsz NEKEM!!!!!!!
-Jó oké!-nevettem .Kedves srácnak tűnik.
-Akkor ezt megbeszéltük !-ujjongott Zayn.
-Köszi !-sóhajtottam fel hálásan.Tökre megkönnyebültem és tudom így regalább az albérletet kitudom fizetni.
-Na ,akkor megmutatom a szobádat gyere velem!-fogta meg a kezem Zayn.
-Nem mert én mutatom meg a szobáját!-kezdet vitatkozni Louis.Vár mi van?Jól hallottam vagy nem?
-Állj!Mi az hogy a szobámat?-kérdeztem mire elkezdtek nevetni.
-Mi olyan nagyon vicces?-értetlenkedtem de regalább a nevetést abba hagyták.
-Semmi !De én mutatom meg a szobáját mert én láttam meg legelőszőr!-szált be a vitába Niall. Igaza volt ezért nem elenkeztek vele.Mielőt észbe kaptam volna már a lépcsőn álltam ,felérve nagyon sok szoba tárult a szemem elé mindegyik ajtón volt egy név az én szobám Niall és Liam között van!A szoba gyönyörű ...Mikor megkérdeztem hogy ki Liam akkor azt mondta egy bandában játszanak és ő az ötödik tag.Fura,kint én is egy Liam nevű gyerekkel találkoztam de ő tuti nem ő.Oké ez aztán értelmes lett!